Az Életért Kiált

Az új emberi élet keletkezésekor egyetlen komoly, nagy és egyúttal csodálatos ugrást ismerünk: ez pedig a fogamzás! Ennek során egy soha nem volt, és a jövőben sem megismételhető egyediséget mutató új élet indul el, amelyben a megtermékenyített petesejt génszerkezete immár magában hordozza a leendő egyed élettani és szellemi tulajdonságait. Ez egyike azoknak a hétköznapi csodáknak, amelyhez az emberi értelem nem ér fel, s amelyeket csak azért nem szemlélünk csodaként, mert annyira mindennaposak, hogy azokat kézenfekvőnek, természetesnek vesszük. Az orvosnak tudnia kell, hogy akár sebészi, akár vegyi abortusz végzésekor egy megindult élet, egy leendő személyiség megsemmisítéséről van szó, amely ellenkezik a szívünkbe vésett természeti törvénnyel, a természettől ránk szabott szülői szereppel, sőt az orvosi hivatással is. Kézenfekvő elvárás, hogy a megtermékenyített petesejt a fogantatástól kezdve megkülönböztetett, védtelensége folytán sokkal hatékonyabb erkölcsi és jogi védelmet élvezzen, mint a kifejlett ember. Joga van az élethez és a megszületéshez is.

Álszentség liberális társadalmi egyenlőségről beszélni, amikor a tagjainak állítólag esélyegyenlőséget biztosító társadalom nemhogy egyenlő esélyt, de a megszületéshez való egyenlő jogot sem biztosítja a még a méhen belül élő egyednek. Nyilvánvaló, hogy az emberi élet védelme nincs, és nem is lehet életkorhoz kötve, sőt minél vétlenebb az egyed élete, annál nagyobb védelmet, annál több össztársadalmi segítséget érdemel. Az ezzel ellentétes szokásjog vagy törvény sohasem emelkedhet az erkölcsi törvények fölé. Még kevésbé állja meg a helyét az az okoskodás, miszerint, ha valamit megenged a jog, az egyúttal erkölcsös is.

Leave a Reply

You must be logged in to post a comment.