Ha véget ér

egy napom… “Áldott legyen az Úr! Napról-napra gondoskodik rólunk a mi szabadításunk Istene!” (Zsoltárok 68,20)
Ma Magyarországon közel 600 ezer fogyatékos ember él, a közvetlen családtagokat is számítva, majdnem 2 millió embert érintenek a fogyatékossággal együtt járó nehézségek. Ebből körülbelül 60 ezer az értelmi és halmozottan fogyatékos, autista emberek száma. A hétköznapi ember számára egy fogyatékos „elzárkózik” a társadalomtól, sőt vannak olyan állampolgárok, akik szerint ez egyenesen kívánatos is volna. Az Amerikai Egyesült Államokban az 1960-as évektől kezdődően, de különösen a kilencvenes években felerősödött egy olyan folyamat, amelynek köszönhetően az „önálló életvitel” keretén belül a fogyatékosok teljes jogú emberként, egyenrangú polgárként vesznek részt a mindennapokban. Ezzel szemben egészen a nyolcvanas évekig számos országban az volt a modell, hogy viszonylag nagy anyagi ráfordítással a fogyatékosokat (különösen az értelmi fogyatékosokat) szabályosan és hermetikusan speciális intézetekbe zárják, ahol az életüket szinte fogolyként élik le, mert a cél az, hogy a társadalom „egészséges” tagjai számára még csak ne is legyenek láthatóak.

Az utóbbi időben hazánkban is egyre inkább odafigyelnek a „mássággal élő” emberekre. Több alkalommal kerültek már megrendezése un. „Fogadj el!” v. „Esélyegyenlőségi Napok”, melyek keretében a rendezők – elsősorban fiatalokat megcélozva és magukat az érintetteket is bevonva – játékos formában sokszínű programokkal ismertetik az érdeklődőkkel fogyatékos társaik életmódját. A programok résztvevő megismerkedhetnek fogyatékos embertársaik által használta játékokkal, fejlesztőeszközökkel, vagy kipróbálhatják, hogy lehet közlekedni egy vakvezető kutya segítségével, tapasztalatokat szerezhetnek a kerekes székkel való közlekedés nehézségeiről. Megtapasztalhatják, hogyan tud kommunikálni egy nem beszélő gyermek vagy milyen lehet jelnyelven kommunikálni stb.

Fábián Gábor alábbi dokumentumfilmje az értelmi akadályozottak belső világáról, mely film a VII. Vas-Film Fesztivál kategória fődíjas filmje.

Élethű képet fest meg az otthon lakóinak életéről, barátságaikról, beszélgetéseikről, múltbéli emlékeikről, esetleg monológjaikról, továbbá arról, mivel is foglalkoznak, kihez és mihez ragaszkodnak ők nap, mint nap. Talán többet nem is érdemes róla írni.

Fogyatékkal élő imája

Szerető Atyám,
segíts keserűség nélkül elfogadnom ezt a fogyatékosságot,
amely oly hirtelen megváltoztatta az életemet!
Tégy képessé engem arra, hogy túllássak az általa támasztott korlátokon!
Taníts meg engem arra, hogyan fogadjam áldásként,
a beléd vetett bizalom elmélyítésének eszközeként!

Bocsásd meg reményvesztettségem, haragom és csüggedésem pillanatait!
Köszönöm neked a leckét, melyet tanulok:
hogy mindenkit méltósággal kell kezelni, különösen is a fogyatékkal élőket:
a szélütötteket, a vakokat, a szellemi károsultakat, a bénákat,
az egészségükben megtörteket, mindenkit, aki maradandóan sérült.

Uram, alakítanom kell magamat, hogy elérhessem a számomra lehetséges önállóság formáját.
Fölajánlom neked a kezelések óráit csendes imaként mindazokért, akiket elcsigázott a betegség
és elnyűtt a szenvedés; minden gyermekért, különösen azokért, akiket elhagytak, nem szeretnek,
akiken erőszakot követnek el; és a haldoklókért.
Találják meg a nyugalmat Tenálad! Magamnak a türelem és az erősség adományát kérem,
és a Te minden szenvedővel együtt érző szeretetedet!

(Győrújbarát 2010.02.25. – Alexiánus Testvérek Kongregációja)

Leave a Reply

You must be logged in to post a comment.