Ki a jobb szülő?

A válások legszomorúbb oldala, amikor a szülők azon vitatkoznak, melyiküknél helyezze el a gyermeküket a bíróság. A manapság “trendi” bulvárvélekedésekkel szemben a társadalom alapegysége a család, amely biztosítja azt a környezetet, amelyben megteremthetők a gyermek születésének, felnevelésének legkedvezőbb feltételei. A család széthullását éppen ezért leginkább a gyermek sínyli meg. A gyermekelhelyezési perek a legcsúnyább ügyek közé tartoznak, ahol valódi igazságot nem is kereshetnek az egymással perlekedő felek, hiszen ezzel a lehetetlent kérnék számon. A szülők szétválása, megegyezésre képtelensége miatt, a gyermek szempontjából csak rossz megoldások születhetnek,meg kell találni azt, amelyik a lehető legjobban szolgálja a gyermek érdekét. A gyermek elhelyezésének alapvető szempontja: a gyermek érdeke. Mindez megköveteli, hogy a bíróság a gyermek életét érintő minden körülményt feltárjon. Ezekben a perekben egyébként kötelező mindkét szülőt meghallgatni. Ez alól csak az elháríthatatlan akadály jelent kivételt. A gyermekelhelyezés során a gyermek korára, érettségére figyelemmel, tekintetbe kell venni a gyermek véleményét is.

A gyermek akkor tekinthető az ítélőképessége birtokában levőnek, ha koránál és helyzeténél fogva képes önállóan és befolyásmentesen kialakítani véleményét. Általános szabály, hogy indokolt esetben,így akkor is, ha azt a gyermek maga kéri,meg kell hallgatni a gyermeket. A meghallgatás szakértő útján is lehetséges (a gyakorlatban ez az elterjedt forma). A gyermek közvetlen meghallgatásának ugyanis csak akkor van értelme, ha a gyermek életkora, illetve,amennyiben arra a per adataiból következtetni lehet,érettsége ezt lehetővé teszi. (A bíróság előtti megjelenés a felnőttek számára is stresszhelyzetet teremt, hát még egy gyermeknek.) Nemegyszer mindkét szülő egyaránt képes és alkalmas a gyermek nevelésére, körülményeik, személyi tulajdonságaik erre megfelelőek. A gyermeket azonban csak egyiküknél lehet elhelyezni. Ebben a helyzetben a körülményekben fennálló kis különbség is döntő lehet a gyermek elhelyezésénél. A gyermeknek biztonságérzetet nyújt a megfelelő környezet állandósága, a környezetváltozás, az elhelyezés váltogatása viszont szorongást, félelemérzetet kelthet benne.

Emiatt a gyermek egészséges személyiségfejlődését az segíti elő, ha megszokott környezetében, őt szeretettel körülvevő személyek gondozásában nevelkedhet. Ezzel kapcsolatban nem a lakóhelynek, hanem a gyermek és a szülő közötti személyes kapcsolatnak van elsődleges jelentősége, az, hogy a gyermek megmaradhasson az egészséges fejlődését elősegítő addigi környezetében, olyan fontos szempont, amelyet a gyermekelhelyezésnél figyelembe jövő körülmények között kiemelten kell értékelni. Cél, hogy a gyermeket megkíméljék az indokolatlan környezetváltozás izgalmaitól, vagyis az ezzel járó megrázkódtatásoktól. “Ha a gyerekek kritizálva élnek, megtanulják,milyen megbélyegzettnek lenni. Ha a gyerekek ellenségeskedésben élnek, megtanulnak veszekedni. Ha a gyerekek kicsúfolva élnek, megtanulnak szégyenlősnek lenni. Ha a gyerekek megszégyenítve élnek, megtanulnak bűnösnek lenni. Ha a gyerekek toleráns légkörben élnek, megtanulnak türelmesnek lenni. Ha a gyerekek bátorítva élnek, megtanulnak bizalommal élni.

Ha a gyerekek megdicsérve élnek, megtanulják megbecsülve érezni magukat. Ha a gyerekek méltóságban élnek, megtanulják az igazságot. Ha a gyerekek biztonságban érzik magukat, megtanulnak hinni. Ha a gyerekek hitelesen élnek, megtanulják, mit jelent szeretni. Ha a gyerekek elfogadva és barátságban élnek, megtanulják megkeresni a szeretetet a világon” Gyermeknevelésre alkalmatlan az a szülő,aki a gyermeket el akarja idegeníteni a másik szülőtől, és a befolyásolt gyermek érzelmeire hivatkozással kívánja megakadályozni, hogy a gyermek azzal éljen,akivel szeretne!

Leave a Reply

You must be logged in to post a comment.