Ovi szerelem

Minden szülő előbb vagy utóbb szembesül azzal a ténnyel, hogy a gyermeke nem csak őt szereti, hanem szerelmes lesz valakibe. Már az óvodában elkezdődik az a folyamat, amikor két kisgyermekben felüti a fejét a felismerés, hogy van olyan társa, akit bizony sokkal jobban kedvel a többieknél, akivel szívesebben játszik, és akit megszeretett. Mivel a gyermekek még kicsik ahhoz, hogy pontosan felismerjék az érzéseiket, de már ismerik azt a szót, hogy “szerelem”, bátran használják a kapcsolatuk és az érzéseik kifejezésére. Fontos, hogy ilyenkor a felnőttek hogyan reagálnak. A legfontosabb, hogy ne nevesse ki a gyermekét, ne gúnyolja, ne bagatellizálja a gyermeke érzéseit! Még akkor se tegye, ha esetleg naponta változik a csemetéje véleménye, egyszer ebbe szerelmes, máskor abba, vagy ha a szülő érzékeli, csak azért használja ezt a szót a gyermeke, mert még nem tud jobbat.

Általában a felnőttek azt gondolják, hogy a gyermekszerelem nem komoly, aranyos és megmosolyogni való érzelem, és csak ideig-óráig tart. Ám még a gyermekszerelem is tud különösen mély és őszinte lenni, és legalább olyan fájdalommal járhat, ha véget ér, mint a felnőtt szerelem. A legrosszabb, amit ilyenkor mondhatunk a gyermekünknek, hogy nevetséges, amit érez, és butaság, hogy fáj neki. Sose faggassuk a gyermekünket, ne kérjük tőle, hogy részletesen számoljon be mindenről, de ha úgy érezzük, szívesen elmondaná, amit érez, hallgassuk meg és vegyük mindig komolyan! Egy szerelmes kisgyermek nagyon boldog tud lenni, ha azt érzi, szeret valakit, aki viszontszereti. Örüljünk annak, ha gyermekünk boldog, és támogassuk abban, hogy mélyüljön a gyerekek között a kapcsolat!

Adjunk lehetőséget arra, hogy találkozzanak, hogy sokat játszanak együtt, hogy sok közös élményük legyen: egyszóval, hogy tartalmassá váljon a kapcsolatuk. Beszélgessünk a gyermekünkkel, de arra ügyeljünk, hogy mindig az életkorának megfelelő szinten! Megtörténhet, hogy gyermekünk egyik nap sírva és nagyon szomorúan jön haza, mert “szakítottak” vele, vagy a legjobb barátja, barátnője már mással barátkozik, mást szeret. Itt is elsősorban az a legfontosabb, hogy vegyük komolyan az érzéseit. Ne mondjuk azt, hogy: “Ugyan már, nem olyan nagy ügy az egész” vagy “Nem kell ezért sírni, gyere inkább játszani!” Ha ezt tesszük, gyermekünk azt fogja érezni, hogy az ő érzései nem igaziak, nem is fontosak, és felnőttként sem tudja majd a saját érzéseit komolyan venni.

Leave a Reply

You must be logged in to post a comment.