Babák: Az első év

február 27, 2013 No Comments »

A Babák – Az első év – azon filmek közé tartozik, melyek címében foglaltatik a történet: igen, babákról, és azok első évéről lesz szó. Thomas Balmes, francia filmes ugyanis négy kisbaba életének első évét mutatja be 80 perces filmjének: Hattie Amerikában, Bayar Mongóliában, Mari Japánban, Ponijao pedig Namíbiában látja meg a napvilágot. Már maga a koncepció is zseniális, hiszen minden bizonnyal rengeteg érdekes párhuzam vonható az újszülöttek fejlődése során. Érdekes módon azonban Balmes nem feltétlenül ezekre a magától értetődő párhuzamokra koncentrál, s bár olykor elsüti a közhelyfegyvert, az esetek zömében inkább sokkal kevésbé nyilvánvaló dolgokat mutat meg. Természetesen így is kapunk dögivel a kultúrák különbségeiből adódó snitteket, hiszen mindenki el tudja képzelni, hogy mennyivel másabb egy felhőkarcolókkal zsúfolt metropoliszban felcseperedni, mint mondjuk egy sztyeppén felhúzott jurtában, esetleg az afrikai szavannákon.

Rejtett tartalom Login vagy Register hogy lásd a tartalmat. Jöjj hát, szeretettel várlak! Mert ugye te is tudod? Aki ismeri a célt, az megtalálja az utat is! Bejelentkezés avagy, Regisztráció után nincs ilyen üzenet! Ha valami elnyerte a tetszésed, szólj hozzá, írd le gondolataid, érzéseidl! Nabucco vagyok. Hungary in the heart of Europe. I live in Győr

A négy babán keresztül tehát négy kultúrát is megismerhetünk és csodálkozhatunk el olyan dolgokon, amikről talán fogalmunk sem volt. A Babák fókuszában érdekes módon nem a szavak állnak, hiszen bár hallunk beszélgetéseket is, de azok nem érdekesek, a film kvázi szöveg nélküli, megértéséhez nem szükséges nyelvtudás. Az alkotói szándék egyértelmű, hiszen a narrátor használata egyértelműen a szájbarágást, a didaktív szándékot erősítené, amire a Babák esetében abszolút nincs szükség, hiszen a néző feltehetően van olyan intelligens, hogy saját gondolatai legyenek a vásznon látható dolgokkal kapcsolatban.

Hangok terén tehát inkább a zörejek vannak jelen, no meg az atmoszféra, de a hangsúly egyértelműen a képekre került, mondhatni az operatőr narrálja a dokumentumfilmet kamerájával. Azzal a kamerával, mely ritkán mozdul, csak olykor zoomol, mégis úgy tűnik, hogy mindent meglát, még a legapróbb részleteket is. S, ha mindez nem lenne elegendő, olykor szemkápráztatóan szép, képeslapszerű kompozíciókat is kapunk, nem egyszer már-már valószerűtlen táj előtt másznak be a babák a képbe. Thomas Balmes úgy döntött, hogy nem törődik a szigorú kronológiával, filmje elég szabálytalan szerkezetű, s mint már volt róla szó, nem a mértani pontossággal felállított párhuzamokkal foglalkozik, nem törődik azzal, hogy melyik baba mikor szólal meg, vagy pontosan mikor áll először két lábra – nem kapunk segítséget arról, hogy hányadik hónapban járunk. Egész egyszerűen életképeket mutat be, nevetés, sírást, felfedezést babamódra, mindazt, ami ilyen fiatalon áthatja a csöppségek életét.

Hozzászólás

You must be logged in to post a comment.

thời trang trẻ emWordpress Themes Total Freetư vấn xây nhàthời trang trẻ emshop giày nữdownload wordpress pluginsmẫu biệt thự đẹpepichouseáo sơ mi nữHouse Design Blog - Interior Design and Architecture Inspiration