A vég és a kezdet!

Az 1980-as évek második felében egyre nyilvánvalóbbá vált a szovjet típusú szocializmus csődje. Az elaggott és a realitásokat mind kevésbé figyelembe vevő pártvezetés gyakorlatilag képtelen volt a kialakuló gazdasági és társadalmi válsághelyzetet kezelni. Az ország gyorsuló eladósodása következtében az államháztartás többször is közel került a pénzügyi csődhöz. A társadalom többsége a csökkenő jövedelmét túlmunkavállalásával egészítette ki. Az ún. második gazdaságon belül végzett önkizsákmányoló munka gyakorlatilag minden családban megjelent. A napi 10-14 órai munka az egészségügyi helyzet romlását eredményezte. Ugyanakkor megindult a társadalom anyagi differenciálódása, és nőttek a vagyoni különbségek. A rendszer erősödő válságával párhuzamosan megkezdődött az ellenzék megszerveződése. Az első jelentős ellenzéki tanácskozásra Monoron került sor, ahol jelen voltak az akkori ellenzék és reformértelmiségiek vezető egyéniségei.

Az 1980-as évek második felében egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a Szovjetunió elvesztette a nyugati világgal vívott fegyverkezési versenyt, és súlyosbodó gazdasági nehézségei miatt képtelen fönntartani a Kelet-Közép-Európában állomásoztatott több mint félmilliós hadseregét. Gorbacsov és a pártvezetés a konfrontáció és a bezárkózás helyett irányváltást hajtott végre: átértékelte addigi védelmi politikáját, és szabad utat engedett a kelet-közép-európai országokban elindult társadalmi, politikai változásoknak. Az 1980-as évek végére kialakuló és megszerveződő új politikai-gazdasági elit egyre nehezebben viselte a gyengülő pártvezetés atyáskodását, felügyeletét. 1988-ra a Kádár János vezette MSZMP elveszítette mind a párttagok jelentős részének, mind a társadalom széles rétegeinek támogatását. A lakosság többsége gyökeres változásokat akart.

Az MSZMP-n belül a tagság egyre nagyobb része fordult a változásokat követelő reformer vezetők, Pozsgay Imre és Nyers Rezső felé. Kádár Jánost leváltották, és a pártapparátus képviselőjét, Grósz Károlyt választották főtitkárrá. A miniszterelnökként már néhány óvatos reformot végrehajtó Grósz csekély, a rendszer lényegét nem érintő változtatásokkal kívánta megoldani a helyzetet. 1989 elején Pozsgay Imre nyilvánosan népfelkelésnek minősítette az 1956-os forradalmat. Az állampárt szétesésnek indult. A gazdaságban elindult a spontán privatizáció, melynek során a politikai-gazdasági elit biztosította helyét az új rendszerben. Nagy Imre és mártírtársainak újratemetésén a közel 150 ezres tömeg nemcsak az 1956-os hősök emléke előtt tisztelgett, de jelképesen a Kádár-rendszert is eltemette.

Lassú internet, illetve nagyobb videónál előfordulhat, hogy a videóra másodpercet (esetleg egy kicsivel többet) is várnod kell, indítás után!..

Leave a Reply

You must be logged in to post a comment.