A hit továbbadása

Júl 7, 2013 by

A hit továbbadása

 Ezek után az Úr kiválasztott más hetvenkettőt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahová menni készült. Így szólt hozzájuk: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás urát, küldjön munkásokat az aratásra. Menjetek! Úgy küldelek benneteket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne vigyetek magatokkal erszényt, se tarisznyát, se sarut. Az úton senkit ne üdvözöljetek. Ha betértek egy házba, először ezt mondjátok: Békesség e háznak! Ha békesség fia lakik ott, rászáll békességetek, ha nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ott abban a házban, és azt egyétek és igyátok, amijük van. Mert a munkás megérdemli a maga bérét. Ne járjatok házról házra. Ha egy városba érkeztek és szívesen látnak titeket, egyétek, amit elétek adnak. Gyógyítsátok meg ott a betegeket s hirdessétek: Közel van hozzátok az Isten országa! 1De ha betértek valamelyik városba és nem látnak titeket szívesen, menjetek ki az utcára és mondjátok: Még a port is lerázzuk, ami városotokban a lábunkra tapadt, de azért tudjátok meg: Közel van az Isten országa. Bizony mondom nektek: Szodoma sorsa könnyebb lesz azon a napon, mint azé a városé.

A hetvenkét tanítvány nagy örömmel tért vissza. „Uram – mondták -, nevedre még a gonosz lelkek is engedelmeskedtek nekünk.” Így válaszolt nekik: „Láttam a sátánt: mint a villám, úgy bukott le az égből. Hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, hogy minden ellenséges erőn úrrá legyetek. Nem fog ártani nektek semmi. De mégse annak örüljetek, hogy a gonosz lelkek engedelmeskednek nektek, inkább annak örüljetek, hogy nevetek föl van írva a mennyben.” (Lk 10,1-12. 17-20)

A hit továbbadása

Talán megerősítőek lehetnek Dsida Jenő: Tekintet nélkül című versének gondolatai azok számára, akik az egykor missziós útra induló tanítványok XXI. századi utódaiként elszántsággal, bátran indulnak, hogy a Krisztustól kapott feladatukat teljesítsék:

„Be kell látnunk:
Ha kérdeznek, becsületesen
felelni kell.
A harcot becsületesen
fel kell venni,
az úton becsületesen
végig kell menni,
a szerepet becsületesen
el kell játszani,
keményen és tekintet nélkül.

Mondogatni kell
a fellebbezhetetlen,
sziklakemény,
erősítő,
vigasztaló igét:
Krisztusnak és Pilátusnak,
farizeusoknak és vámosoknak,
zsidóknak és rómaiaknak
egyformán szolgálni
nem lehet.”

A keresztény ember feladata, hogy hitét személyes életében, az Egyházban és a világban egyaránt megélje. Az első terület a személyes hitélet, a bensőséges kapcsolat Istennel, amelynek legfőbb eszközei a mindennapi imádság, Isten üzenetének olvasása és az elmélkedés. A hit azonban nem magánügy, azaz nem mondhatom, hogy „csak rám tartozik,” hanem kiszélesedik, s ennek megfelelően a hitélet második területe az Egyház közössége. A Krisztus által alapított közösség tagjait a közös hit és annak megvallása tartja össze. A hitélet vallási, közösségi szinten történő megélését szentségi életnek nevezzük. A szentségeket, mint a láthatatlan isteni kegyelem látható jeleit az Egyház közvetíti számunkra, és a katolikus hagyomány szerint éppen ezért a szentségek kiszolgáltatása lehetőleg minden esetben az egyházi közösség jelenlétében történik. A hívő közösség azonban nem zárkózik be, nem akar belterjessé válni, hanem kitárulkozik, megmutatja magát a világnak, felmutatja azokat az értékeket, amelyek szerint él. A krisztusi hit továbbadása, az evangélium hirdetése, a felnövekvő nemzedékek hitre nevelése tehát a hitélet harmadik területe, amelyet missziónak is nevezünk a vallásos szóhasználatban. A felsorolt három terület, azaz a hitélet egyéni, Egyházon belüli és a világ felé megnyíló szintje nem választható el egymástól, hanem szorosan összetartozik.

Ennek fényében már el tudjuk helyezni ezt a bizonyos harmadik területet, a missziót, az evangelizálást, és látjuk annak viszonyait, továbbá így már könnyebben megértjük a mai vasárnap üzenetét, hiszen az evangélium a misszióról szól. Nézzük az evangéliumi beszámolót! Jézus missziós útra küldi tanítványait. Miután kellő ideig tanította őket és együtt voltak vele, aminek köszönhetően életmódját is elsajátíthatták, a Mester elérkezettnek látja az időt, hogy tanítványai az ő nevében elinduljanak és hirdessék tanítását és mindazt, amit cselekedett. Indulásuk előtt gyakorlati tanácsokat ad nekik, amelyek bátorságra, az eszköztelenség vállalására, Istenbe vetett bizalomra és lelkesedésre ösztönözik őket. Az igehirdetésnek, a missziónak minden korban az a célja, hogy megismertesse az emberekkel Krisztust, legfőképpen az ő személyét és nem csupán tanítását, és így elvezesse őket a Krisztusban való hitre. A hit hirdetése és minden missziós szolgálat Krisztus nevében történik. Az apostolok az ő nevében indultak egykor útnak. Az ő utódaik, a püspökök és a papok szintén az Úr nevében végzik az evangelizáció feladatát.

A mai evangéliumi részlet sok hasonlóságot mutat azzal a jelenettel, amikor feltámadása után és mennybemenetele előtt Jézus missziós parancsot ad az apostoloknak, a tanítványoknak és az egész Egyháznak. Különleges hatalmat ad nekik és felszólítja őket, hogy az egész világra elmenvén az ő tanítványává tegyenek minden nemzetet megkeresztelvén őket (vö. Mt 28,18-19). E missziós parancs teljesítése minden korban aktuális feladat az Egyház számára, s erre idén, a Hit évében érdemes különösen is odafigyelnünk. Érdemes feléleszteni magunkban a missziós lelkületet, az evangelizáció szellemét és a hit hirdetésére ösztönző buzgóságot. A történelem során többször érték a keresztényeket és azon belül a katolikusokat olyan vádak, amelyek szerint túlságosan törekszünk a hit bensőséges megélésére és nem vagyunk eléggé nyitottak a világ felé. A most zajló hit éve ennek fényes cáfolata. Induljunk mindannyian, legyünk hitvalló és tanúságtevő keresztények! (Horváth István Sándor)
Csaba-testvér-1

Related Posts

Share This

Leave a Comment

You must be logged in to post a comment.