Virrasszatok

aug 10, 2013 by

Virrasszatok

Csípőtök legyen felövezve, kezetekben pedig égő gyertya legyen. Hasonlítsatok az olyan emberekhez, akik urukra várnak, hogy mihelyst megérkezik a menyegzőről és zörget, rögtön ajtót nyissanak neki. Boldogok azok a szolgák, akiket uruk megérkezésekor ébren talál. Bizony mondom nektek, felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, körüljár és felszolgál nekik. És ha második vagy harmad körváltáskor érkezve is így találja őket boldogok azok a szolgák. Gondoljátok meg: ha tudná a házigazda, hogy melyik órában jön a tolvaj, nem engedné betörni házába. Éberen várjátok tehát az Emberfiát, mert eljön abban az órában, amikor nem is gondoljátok.” (Lk 12,35-40)

Várakozó szolgák vagyunk

A virrasztó szolgákról szóló példabeszédet és a váratlan időben érkező tolvajról szóló mondást tartalmazza a mai evangélium. A két példázat mondanivalója hasonló.

A várakozó szolgák és az éjszakai őrségben lévő emberek bizonyára az őrségváltást várják a legjobban, amikor szolgálatuk befejeztével végre pihenni mehetnek, de a példázatban nem ez a lényeg. Az őrök azt várják, hogy hazaérjen az úr, a ház gazdája. Tudják, hogy kire várnak, és azt is, hogy gazdájuk biztosan meg fog érkezni. A jézusi példabeszédekre jellemző fordulatot jelen esetben az hozza, hogy a hazatérő úr megvendégeli a szolgákat és azokat, akik várták őt. A gazda felcseréli a szerepeket, akik korábban szolgáltak, most kiszolgáltakká válnak. A várakozás önmagában is izgalmas, meglepetést hozhat. Valami olyat, ami nem várható, s főként nem elvárható. A várakozás meglepően nagy jót hozhat nekünk. És itt értjük meg, hogy a várakozás miért nem elpazarolt idő. Vannak, akik azt gondolják, hogy nem érdemes várakozással tengetni az időt. De talán jobban járnak azok, akik úgy gondolják, hogy a várakozás percei, órái, napjai meghozzák gyümölcsüket. Miközben Istenre várakozunk, az ő Lelke tevékenykedik bennünk csendesen, szinte észrevétlenül.

Az egyházi igehirdetés visszatérő eleme ezzel a szövegrésszel kapcsolatban, hogy a keresztény embernek szüntelenül várakoznia kell az Úr érkezésére, Krisztus második eljövetelére. Ennek mikéntje és ideje azonban teljesen bizonytalan. Abban biztosak lehetünk, hogy egyszer be fog következni, de azt senki ember nem tudhatja előre, hogy mikor. Időről időre (talán az elmúlt években túl sokszor is) megjelennek olyan híresztelések, miszerint hamarosan bekövetkezik az Úr jövetele. Egyesek még a napot is tudni vélik, aztán ha mégsem következik be az előre bejelentett időpontban a nagy érkezés, akkor nagy mentegetőzések közepette újabb dátumot jelölnek meg. A Szentírást és Jézus szavait jól ismerő keresztény ember pedig csak azt kérdezi magában, hogy mi értelme van ilyen felesleges kijelentésekkel lázban tartani az embereket, s miért kell riadalmat kelteni? Érkezésének idejére vonatkozóan Jézus egyértelmű kijelentést tesz: „Legyetek éberek, mert nem tudjátok sem a napot, sem az órát” (Mt 25,13). Aki azt állítja, hogy ő mégis tudja, az biztosan hamis próféta, akinek nem érdemes hinnünk.

Az éjszaka leple alatt érkező tolvajról szóló mondás szintén az Úr érkezésének bizonytalan, előre nem tudható idejére utal. Miként egy ház tulajdonosa sem tudja előre megmondani, hogy mikor akarnak betörni házába, ugyanúgy senki nem tudhatja előre Krisztus jövetelének időpontját. Készenlétre, fokozott figyelemre, a türelmes várakozásra ösztönöz minket a példabeszéd. Annak érdekében, hogy ne érhessen minket váratlanul Urunk jövetele, lelkünk legyen mindig készen a vele való találkozásra! (Horváth István Sándor)
Jézus kopogtat

Related Posts

Share This

Leave a Comment

You must be logged in to post a comment.