Isten megmutatja helyünket

Sze 1, 2013 by

Isten megmutatja helyünket

Az egyik szombaton Jézus betért egy vezető farizeus házába, hogy nála étkezzék. Amikor észrevette, hogy a meghívottak válogatják az első helyeket, egy példabeszédet mondott nekik. „Amikor lakomára hívnak – kezdte –, ne ülj az első helyre, mert akadhat a hivatalosak közt nálad előkelőbb is. Ha ez megérkezik, odajön, aki meghívott titeket, és felszólít: Add át a helyedet neki! És akkor szégyenszemre az utolsó helyet kell elfoglalnod.
Ha tehát hivatalos vagy valahova, menj el, és foglald el az utolsó helyet, hogy amikor a házigazda odajön, így szóljon hozzád: Barátom, menj följebb! Milyen kitüntetés lesz ez számodra a többi vendég előtt! Mert mindazt, aki magát felmagasztalja, megalázzák, aki pedig magát megalázza, azt felmagasztalják.”
Ekkor a házigazdához fordult: „Amikor ebédet vagy vacsorát adsz, ne hívd meg barátaidat, se testvéreidet, se rokonaidat, se gazdag szomszédaidat, mert azok is meghívnak és viszonozzák neked. Ha lakomát adsz, hívd meg a szegényeket, bénákat, sántákat, vakokat. Boldog leszel, mert ők nem tudják neked viszonozni. Te azonban az igazak feltámadásakor megkapod jutalmadat.” (Lk. 14,1; 7-14) 

Isten megmutatja helyünket
Az utóbbi időkben szokássá vált, hogy a lakodalomra érkező vendégek helyét előre kijelölik. Az ülésrendet a házasulandók határozzák meg, a terítékek mellé kis kártyát helyeznek el, amelyen a meghívottak nevei szerepelnek. Természetesen nem azok kerülnek előbbre, akik nagyobb nászajándékot ígértek, hanem a közelebbi rokonok. A szokás mögötti szándék jó, senki ne veszekedjen ezen az örömünnepen a másikkal, hogy ki hová üljön. De mégse gondoljuk, hogy ez a módszer elejét veszi a helyválogatásnak, mert az új helyzet új megoldást hoz: akadnak ügyeskedő vendégek, akik a kártyák cserélgetésével juttatják magukat olyan helyre, amit szerintük megérdemelnek.
Lakodalmak vagy ünnepi étkezések alkalmával Jézus korában is előfordulhatott, hogy a meghívottak a jobb helyekre törekedtek. Az eset kapcsán Jézus egy példabeszédet mond, amelyben a példázatok jellegzetes fordulata akkor következik be, amikor a házigazda megváltoztatja az ülésrendet. Az utolsó helyet elfoglaló szerények megtiszteltetésben részesülnek, a legjobb helyeket választók pedig megszégyenülnek. Fontos kiemelnünk, hogy a házigazdának, a vendéglátónak joga van ehhez.

Tévedés volna azt gondolnunk, hogy a Jézus által javasolt magatartásforma csupán az étkezésre vonatkozik. A szerénységre valójában életünk minden területén törekednünk kell. A becsvágy, önmagunk dicsérete vagy másokkal szemben előtérbe helyezése nem keresztényi lelkület. Isten az alázatosakat, a szerényeket szereti és nekik mutatja meg magát. A nagyravágyók megszégyenülésben, az alázatosak felemelésben részesülnek.
A helykereséssel kapcsolatban érdemes egy másik síkra terelni gondolatainkat. A Biblia a teremtéstörténetet követően beszámol az ember bűnbeeséséről. Amikor Ádám és Éva elkövetik a bűnt, megpróbálnak elrejtőzni Isten elől. De Isten keresi őket, így szólítja Ádámot: „Hol vagy?” (Ter 3,9). A bűn miatt az ember elveszítette helyét, nincs ott, ahol lennie kellene. Még Istennek is „keresnie” kell őt. Valószínűleg az ember is keresi a maga helyét, mert rájön, hogy valamit elrontott. A bűn következménye az lesz, hogy Isten kiűzi az embert az Édenkertből, s ettől kezdve az ember élete állandó bolyongás a világban, szüntelen keresés.
Az első emberpár esete minden emberre, ránk is vonatkozik. Bűneink miatt elveszítjük helyünket. Elveszítjük azt a helyet, amit Isten készített nekünk. Hiába keressük helyünket, a magunk erejéből nem találjuk. Isten jön segítségünkre, aki elküldi a világba Fiát, Jézus Krisztust. Ő mutatja meg nekünk igazi helyünket, a mennyországot, és ő mutatja meg nekünk az oda vezető utat. Lássuk be: a bűn nem méltó hozzánk, a bűn emberhez méltatlan helyzetbe hoz minket. Tulajdonképpen emberi méltóságunkat, önbecsülésünket veszi el, amit Isten ad nekünk vissza, amikor a szentgyónásban megbocsátja bűneinket. Semmi más nem szolgálja lelki megújulásunkat és belső átalakulásunkat nagyobb erővel, mint a megbocsátás Isten részéről és a megbocsátás kérése, illetve elfogadása a mi részünkről. (Horváth István Sándor)
A kereszt fényében

Related Posts

Share This

Leave a Comment

You must be logged in to post a comment.