Oly hálás vagyok…

okt 13, 2013 by

Oly hálás vagyok…

Jézus egyszer útban Jeruzsálem felé áthaladt Szamaria és Galilea határvidékén. Amikor betért az egyik faluba, tíz leprás férfi jött vele szembe. Még messze voltak, amikor már megálltak és jó hangosan kérték: „Jézus, Mester! Könyörülj rajtunk!” Őrájuk tekintett, és így szólt hozzájuk: „Menjetek és mutassátok meg magatokat a papoknak.” Útközben megtisztultak. Az egyik, amikor észrevette, hogy meggyógyult, visszament, és emelt hangon dicsőítette az Istent, s arcra borulva hálát adott neki. Ez szamariai volt. Jézus megkérdezte: „Nem tízen voltak, akik megtisztultak? Hát a kilenc hol maradt? Nem akadt más, csak ez az idegen, aki visszajött volna, hogy hálát adjon Istennek?” Aztán hozzá fordult: „Kelj fel és menj! Hited meggyógyított.” (Lk 17, 11-19) 

Ha ateista lennék, nem az okozná nekem a legnagyobb problémát, hogy mi is a szenvedés értelme, hanem hogy nincs kinek megköszönnöm a teremtett világ szépségét, a madárdalt és a csöndes esőt, a mennybolt csillagainak tündöklését és az égbenyúló havasok ártatlan szépségét. Mert az az élet, melyből hiányzik a hála, lehet sikeres és gondtalan – egészen biztos, hogy annak a kilenc leprásnak, akinek nem jutott eszébe köszönetet mondani, ugyanolyan sima lett a bőre, mint a tizediknek, aki visszament Jézushoz –, de a mélyén tragikus hiány van, ami miatt az ép bőr és hús alatt, a lélek mélyén továbbra is folytatódik a rothadás és pusztulás. 

A hálátlanság nem rossz tulajdonság csupán, hanem olyan emberhez méltatlan létforma, mely fokozatosan tönkreteszi a hálátlan embert és a környezetét is. Aki nem szeret, csak szeretkezik; aki nem használja a világ dolgait, hanem kizsákmányolja a természetet; aki mindent meg akar vásárolni, csak lekötelezettjévé ne váljék senkinek; s aki mindent, amit az életben elér, kizárólag saját teljesítményének tekinti, az elviselhetetlen szörnyeteggé válik nemcsak mások, de önmaga számára is. Talán csak Isten tud vele kezdeni valamit, úgy, hogy megrázza, vagy úgy, hogy megköszön neki valamit, amit soha senki észre nem vett ebben a hálátlan életben, csak ő, s akkor a szörnyeteg elsírja magát, életében először, a hálátlansága miatt… 

Amikor a tizediknek, aki visszament hálát adni, Jézus ezt mondja: „A hited meggyógyított téged”, ezzel kifejezi, hogy van valami a gyógyulásában, ami csak most vált teljessé. Nemcsak teste tisztult meg a leprától, de lélekben is meggyógyult: bűnbocsánatban részesült, és elnyerte az örök életet. Nem Jézusnak van szüksége a köszönetnyilvánításra – bár mint mindenkinek, neki is jóleshetett, ha hálát tapasztalt –, hanem az embernek, hogy a kapott kegyelmet egészen befogadhassa, s az mind teljesebben kifejthesse gyógyító hatását a lélekben. (Barsi Balázs)

Uram, hálás szívvel megköszönjük Neked a lehetőségeket, melyeket Tőled kapunk életünk azon pillanataiban, amikor tétován állunk és képtelenek vagyunk döntést hozni. Segíts nekünk abban, hogy éljünk, ne pedig visszaéljünk ezekkel a lehetőségekkel, hiszen ajándékaid tökéletesek, melyek akaratod szerint a javunkat szolgálják. 
Benned bíznak

Related Posts

Share This

Leave a Comment

You must be logged in to post a comment.