A szavak dallama [2]

jan 14, 2014 by

A szavak dallama [2]

A világi zene és a vallásos zene szétválasztása inkább csak az elhangzás környezete, szövege és alkalma alapján lehetséges. A zene jellegét illetően nem sok eltérésre következtethetünk a korai időben. Mindenütt dominált a ritmus és a megragadó szenvedélyes dallam. Érdekes párhuzam, hogy az Ugarit mítoszban Aqhat születésénél is zenével őrködnek. Jó okunk van feltételezni, hogy erre a zenei szokásra utal a Ter 35,17- is, amikor Ráchel Benjamint szüli, vagy a 1Sám 2,20-ben Pinchász feleségének is éneklik „Ne aggódj, fiút szültél!” A születés örömünnep volt, zenével ünnepelték. Talán ennek a szülést elősegítő éneknek az a legutolsó jelentkezésével találkozhatunk a Bibliában Lukács evangéliumában (Lk 2,9-24) Jézus születésénél. Természetesen hasonlóan zene kísérte a király megkoronázását is, például harsonák jelzik Absalom megkoronázását (2Sám 15,10), de Salamon felkenésekor is kürtöt fújnak (1Kir 1,39).

Here is the Music Player. You need to installl flash player to show this cool thing!

De amikor Dávid Jeruzsálembe beviszi a szövetség ládáját, nem csak ő táncol teljes lendülettel, hanem énekelnek az Úr előtt és citera, hárfa, dob csengettyű és cintányér szól. Ezt a zenét nevezhetnénk már vallási zenének is, még akkor is, ha minden valószínűség szerint a korábban katonai zeneként használt dallamokat alkalmaztak vallási célra. Annak ellenére hogy ezt a zenés ünnepi bevonulást Dávid vallási okból rendelte el, sőt a táncot is ezért lejtette. Dávid szerepe úgy tűnik kulcsfontosságú a bibliai vallási zenében. Először is sajátos zeneszerszámot használ, mely a nevét a származási városáról Gát-ról kapta. Másodszor is úgy tűnik Dávid a zenével gyógyítás képességével rendelkezik. Az egyik változat szerint Saul udvarába is azért kerül, mint udvari zenész, hogy ezt a képességét gyakorolja. Erről a Biblia ezt írja, ahányszor csak hárfázott „a gonoszt lélek odébbállt”. Olyan valaki volt tehát, aki a zene segítségével úrrá tudott lenni a lélek érzésein. A későbbiekben a 150 zsoltárból 73 zsoltár fűződik Dávid nevéhez, ami azt jelzi, hogy a vallási költészetet és zenei hagyományt erőteljesen befolyásolta Dávid zenei tevékenysége.

Szenvedélyes voltára utal az is, hogy a keleti uralkodók esetében nem volt megszokott dolog, hogy egy uralkodó táncol, legfeljebb nézte a rabszolgák táncát, de Dávid Isten iránti tiszteletből rabszolgának alázva magát, az egyszerű nép közé vegyül táncolni. Ezek után már nem is csodálkozunk a király koronázási zsoltárok zenei kíséretén. A 68. zsoltár pedig Isten dicsőségére parancsol énekelni: „Énekeljetek az Úrnak, zengjetek nevének dicséretet…”. A 150 zsoltár mindennél többet elárul a zsoltárok hangszeres kíséretéről: „ Dicsérjétek trombitaszóval, dicsérjétek citerával és hárfával. Dicsérjétek dobbal és tánccal, dicsérjétek fuvolával és gitárral. Dicsérjétek zengő cimbalommal, dicsérjétek búgó cimbalom hangjával!” stb. Időközben Izrael ünnepeinek jó része zarándok ünneppé alakult, és a Jeruzsálembe zarándokló előénekesek hangja szólal meg a 68-zsoltárból, akik a zarándokokkal együtt érkeztek a templomba: „Elöl énekesek, majd hárfások következnek, közben a lányok dobjaikat verve”. A qumráni felfedezések óta tudjuk, hogy a 150 zsoltár nem a műfaj teljes gyűjteménye, hiszen qumránból újabb 30 került elő, ami azt jelzi, hogy az énekelt vallási költészetnek csak egy része található a héber Bibliában és ezen túl is újabb zsoltárok születtek és váltak ismertté, majd feledték el őket.

Related Posts

Tags

Share This

Leave a Comment

You must be logged in to post a comment.