A szavak dallama [3]

jan 20, 2014 by

A szavak dallama [3]

[Zene az Újszövetségben]: A Jeruzsálemi templom Kr.u. 70-ben történt lerombolása a zsidó liturgikus zenében újabb törést okozott, egyrészt a gyász miatt egy jó idegig nem csendültek fel a templomi dallamok, majd pedig feledték a templomi zenét, mert megszűnt a templomi liturgia. Ezért zsidó vallási zene gyakorlására csak a zsinagógában nyílt lehetőség, a zsinagógák pedig többé nem Jeruzsálemben voltak, hanem jórészt a diaszpórában, a hellenisztikus városokban, illetve Rómába költöztek, a nagyobb zsidó közösségekkel együtt. A zsidó-keresztény közösségek és a keresztény közösségeknek volt azonban egy 50 éves periódus, amelyben együtt éltek. A zsinagóga liturgiája és zenéje ezért hatott a keresztény közösségek zenéjére is. Az Újszövetségben a zenei utalások igen gyérek, csak Lukács és Máté tesz utalást táncra és zenére.

Here is the Music Player. You need to installl flash player to show this cool thing!

Az előző egy gúnyolódó gyermekdalra utal „furulyáztunk nektek és nem táncoltatok…” vagyis népzenére és nem vallási zenére. Ennek ellenére, a zsinagóga zene a virágzott, az őskeresztény korban is, és igen gazdag vallásos érzelmeket fejezett ki. Csak szóló énekről, vagy kórusról lehetett szó, mert az előírások tiltották a hangszerek használatát a zsinagógában. A keresztény közösségek a zsoltárokkal együtt számos zenei szokást, többek között a szóló és kórus ének váltakozó alkalmazását is átvették a zsinagógából. Az Efezusiakhoz írt apostoli levélben biztatást olvashatunk arról, hogy a keresztény közösség hívei énekeljenek zsoltárokat és szent himnuszokat. Az újszövetségi gazdag zenei, esetleg hangszeres zenei hagyományokról tanúskodik Pálnak élménye, melyet így mond el a korintusiaknak:

„Az élettelen hangszerek is, akár a fuvola, akár a hárfa, ha nem adnak különböző hangot, honnan lehet tudni, hogy mit játszanak a fuvolán, vagy a hárfán. Ha a trombita bizonytalan hangot ad, ki indul csatába?”. A zsinagógából kölcsönzött dallamok és a hellenista énekek is alkalmasak voltak arra, hogy örömet, bűnbánatot és szomorúságot egyaránt kifejezzenek. Az isten dicséret himnuszáról tanúskodik a Jelenések könyve is, amikor a megdicsőültek énekét idézi, akik Istent a következő szavakkal dicsérik: „Méltó vagy Urunk és Istenünk, hogy dicsőségben és tiszteletben legyen részed…”. Az Isten trónja előtt lezajló mennyei liturgiát is dicsőítő énekkel tudták elképzelni. Ez az ének örömteli volt számukra, mert semmilyen emberi szükséget nem szenvedtek többé az üdvözültek. „Nem éheznek és nem szomjaznak többé, a nap nem égeti többé, sem másfajta hőség.”.

Related Posts

Share This

Leave a Comment

You must be logged in to post a comment.