Egy kegyelmi pillanat

Már 23, 2014 by

Egy kegyelmi pillanat

Gondolatok nagyböjt 3. vasárnapján (Jn 4,5-42) Ez az evangéliumi szakasz egy szamariai asszonyról szól, aki a mindennapi megszokott teendőit végzi – éppen vizet merít a kútból – és ez a megszokottság egyszer csak valami módon újat hoz az életébe, amely egyik pillanatról a másikra teljesen megváltoztatja: A názáreti Jézussal való találkozást követően egész élete az addigitól eltérő, teljesen új irányt vesz. Hasonló dolgok ma is megtörténhetnek bármelyikünkkel. Előfordulhat, hogy mindennapi megszokott teendőink rutinszerű végzése közben hirtelen valami új tör ránk. A fenti evangéliumi szakasz, reményt és bátorságot sugall minden „csüggedő” számára, előre vetítve azt, hogy életünkbe bármikor – akár a legegyszerűbb módon megélt hétköznapok során is – beléphet valami új. Jézus és az asszony közti beszélgetés először csupán a vízről szól, arról a vízről, amely után a testileg megfáradt Jézus szomjazik. A vízről, amelyet az asszony fáradságos munkával hoz fel a kútból és Jézus kérésére felkínál neki. Az asszony először nem érti, mit is akarhat tőle Jézus, mint ahogy azt sem, miféle másik vízről beszél.

Valóban. Miféle víz az, amely új irányt adhat az ember életének, amellyel a szomját csillapíthatja örökre? Ki vagy mi képes enyhíteni az „életszomjat”? Tűnő kapcsolatok, álomnyaralások, szerencsejáték, esetleg egy új kocsi?

Mint tudjuk, mindezek csak ideig-óráig tartó örömök, melyek után nem marad más csak a nagy üresség. Jézus szavaira figyelve megsejtjük végül, mit is ért az „örök élet vize” alatt. Jézus és az asszony találkozása egy valódi belső találkozás, mely az Úr kegyelméből jön létre két ember között, így az átélt kegyelmi pillanatban a szamaria asszony képes lesz felismerni Jézusban a prófétát. A Vele való beszélgetés végül az örök élet kiapadhatatlan forrásává lesz az asszony számára. Amikor ezt felismeri, másokat is odahív, hogy megismerjék Jézust, mivel azt szeretné, hogy ők is „nyissanak” felé és lehetőséget kapjanak arra, hogy életükön változtassanak.

Jézus nemcsak a szamariai asszonyhoz szól, hanem hozzánk is, hiszen ez a forrás mindannyiunkban megtalálható. Próbáljuk felfedezni magunkban ezt a forrást és ajándékozzuk tovább! Szánjunk néhány percet arra, hogy átgondoljuk, milyen is volt eddigi életünk: milyen forrásból táplálkozott eddig? Hol vannak és kik azok az emberek, akik az élet forrását jelentették számunkra? Melyek voltak azok a találkozások, amelyek átalakítottak, vagy megváltoztattak bennünket? … és legvégül, hogyan válhatnánk magunk is forrássá mások számára?

Related Posts

Share This

Leave a Comment

You must be logged in to post a comment.