Alázatra nevel

Már 30, 2014 by

Alázatra nevel

A nagyböjt alázatra nevel. Bizonyos értelemben nem is egyéb, mint az isteni alázat iskolája, Isten alászállásának története a világban. Ha fölemelkedést emlegetünk, gyakran felejtjük, hogy a fölemelkedésnek legjárhatóbb útja számunkra az alázat, az erkölcsi süllyedésnek ez az ellenkező előjelű megfelelője. Miközben a kétféle alászállás látszatra azonos tendenciát mutat, valójában tökéletesen ellentett. Az egyik Káin a másik Ábel. Az alázat pályája minden fölemelkedésnél magasabbra ível. Olyan erény, ami bár szürke hamunak tűnik szemünkben, füstje mindenkor fölfele tör. Az isteni megváltás története ennek az alászálló fölemelkedésnek örök példája és tanúsága közöttünk. Legemberibb és legistenibb iskolánk és lehetőségünk. A böjt célja nem az éhezés, nem is a fogyókúra, vagy egyéb egészségügyi okok, hanem az Istenre figyelés és lelki megújulás.

A böjttel kifejezzük, hogy most nem az egyéni, személyes vágyaink a legfontosabbak, hanem az Istenünk.

Nem azzal foglalkozunk, hogy milyen finomságot együnk, hogyan főzőcskézzünk, mit nassolgassunk, vagy hogyan töltsük minél kellemesebben az időt terített asztal mellett, vagy egy étteremben, kávéházban, hanem csak símán megadjuk testünknek, ami jár neki, figyelmünket pedig Istenünk felé fordítjuk.

Istenünk felé, és a körülöttünk levő emberek felé, mert jól tudjuk, hogy csak az szereti Istent, aki az embertársait is szereti. Ezt még azzal is ki lehet fejezni, hogy a böjtöléskor el nem fogyasztott élelmiszer árát odaadjuk egy rászorulónak. Böjt nemcsak az étkezésben nyilvánulhat meg, hanem az élet bármely területén. Mindenki saját maga tudja, melyek az életében azok a helyzetek, területek, amelyek akadályozzák az Istenre figyelésüket, az Úrral való kapcsolatukat, és ezeket kell a nagyböjtben helyére tenni. Mert ami a helyén van az életünkben, az Istent szolgálja.

Related Posts

Share This

Leave a Comment

You must be logged in to post a comment.