Út, igazság, élet

máj 18, 2014 by

Út, igazság, élet

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Ne nyugtalankodjék a szívetek! Higgyetek az Istenben, és bennem is higgyetek. Atyám házában sok hely van. Ha nem így lenne, mondtam volna-e: Elmegyek és helyet készítek nektek? Ha majd elmegyek és helyet készítek nektek, ismét eljövök, és magammal viszlek titeket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok. Hiszen ismeritek az utat oda, ahova én megyek!” Ekkor Tamás így szólt: „Uram, mi nem tudjuk, hogy hova mégy; hogyan ismerhetnénk hát az utat?” Jézus ezt felelte: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem juthat el az Atyához, csak általam. Ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek. De mostantól fogva ismeritek őt, és látjátok.” Fülöp megjegyezte: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és ez elég nekünk!” Jézus így válaszolt: „Már olyan régóta veletek vagyok, és nem ismersz engem, Fülöp? Aki engem lát, az látja az Atyát is. Hogyan mondhatod hát: Mutasd meg nekünk az Atyát? Nem hiszed talán, hogy én az Atyában vagyok s az Atya énbennem? A szavakat, amelyeket hozzátok intézek, nem magamtól mondom, és a tetteket is Atyám cselekszi, aki bennem van. Higgyétek el, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem. Ha másért nem, legalább a tetteimért higgyétek! Bizony, bizony mondom nektek: Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket fogja végbevinni, amelyeket én cselekszem, sőt még nagyobbakat is tehet azoknál, mert én az Atyához megyek.” (Jn 14,1-12)

HOGYAN ISMERHETJÜK FEL AZ UTAT?

Gyermekkorunkban a szüleinkre hagyatkoztunk, az ő útmutatásikat fogadtuk el. Ha visszatekintünk iskoláskorunkra, eszünkbe jutnak tanítóink, tanáraink, akiktől tanultunk, okosodtunk. Ők voltak többek között azok a személyek, akik életszemléletünket formálták, a világról formált elképzelésinket alakították. Azonban sokszor csak felnőttként ismerjük fel, hogy egykori példaképeink és mindazok a személyek, akikhez akkoriban oly nagyon ragaszkodtunk, emberként nem mindenben tökéletesek, akárcsak mi magunk.
Az élet gyakran állít döntés elé bennünket, sokszor kell akár a magunk életére nézve, akár a ránk bízottak kapcsán döntést hoznunk, azonban gyakran csak tétlenül állunk,nem tudjuk, mit is tegyünk, hogyan éljük meg az adott élethelyzetet. Egyre inkább jellemzője mindennapi rohanó életünknek, a folyamatos keresgélés. Kérdéseket teszünk fel önmagunknak, útmutatást keresünk, mi lenne az, ami helyes irányt adhat életünk alakulásának.
A helyzet Jézus idejében sem volt másként. Maguk a tanítványok is tétlenül álltak Uruk nélkül, amikor is Jézus útmutatást adott nekik: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem juthat el az Atyához, csak általam”.
Jézus az, aki emberként a maga teljességében mutatkozott meg előttünk, majd pedig Istenként is nyilatkoztatta ki önmagát. Nekünk is felkínálja a lehetőséget: megmutatja az utat és a célt. Ő az, akire nyugodtan ráhagyatkozhatunk, akit a legbiztosabb tanítónknak fogadhatunk el. Ahhoz, hogy fel tudjuk ismerni életünkben az Úr akaratát, jobban meg kell ismernünk Jézust, egyre közelebb kell kerülnünk Hozzá. Az Ő lábnyomaiba lépve – az imádság, a szentségek magunkhoz vétele és életpéldánk által – segít nekünk abban, hogy egyre jobban megismerjük az Ő „titokzatos világát” és bizton reménykedhetünk abban, hogy rajta keresztül egykoron magunk is eljuthatunk az Atyához.
Útmutató

Related Posts

Share This

Leave a Comment

You must be logged in to post a comment.