Fohász

okt 14, 2012 by

Fohász

Az imádság, mindhogy az kapcsolat Isten és ember között, összeköt bennünket az Ő irgalmával, amely még a legsúlyosabb hibákat is megbocsátja.Az ima maga a bűnbánatnak, az Istenhez való visszatérésnek a kifejeződése. Mikor az imádság elért egy bizonyos érettséget az ember lelkében, váratlanul s egészen rendkívüli módon ragyogni kezd az üdvösség fénye, mely olyan kimondhatatlan örömmel párosul, ami az ember egész belső világát betölti. Ez a belső fény azonban csak igen sokára jelenik meg. Mégpedig egészen váratlanul. S valójában hosszú évek munkájának és mérhetetlen sok imádságnak a gyümölcse. Soha nem késő elkezdeni! Én Istenem, hallgasd meg imám, Miben elmondhatom, hogy most mi fáj! Nem fáj nekem konkrétan semmi, Ha csak az nem, hogy egy lány nem akar szeretni. Pedig mit megadnék, ha az a lány szeretne, S talán Ő is velem boldog lehetne!

Vigyáznék rá, s tenyeremen hordoznám, Minden rossztól tigrisként óvnám! De nem szeret Ő, ezt tudom jól, Ha mégis, az nem szerelemből való. Mindig, s mindennap a Te akaratod legyen, S ha az enyémmel is egyezik, találjon rám a szerelem!


Related Posts

Share This

Leave a Comment

You must be logged in to post a comment.