Krisztus nevében

Sze 30, 2012 by

Krisztus nevében

Abban az időben: János (apostol) így szólt Jézushoz: „Mester, láttunk valakit, aki a te nevedben ördögöket űz ki, de nem tart velünk. Megtiltottuk neki, mert nem követ minket.” Jézus ezt válaszolta: „Ne tiltsátok meg neki! Aki a nevemben csodát tesz, nem fog egykönnyen szidalmazni engem. Aki nincs ellenünk, velünk van. Aki inni ad nektek akár csak egy pohár vizet is az én nevemben, – azért, mert Krisztuséi vagytok, – bizony, mondom nektek, nem marad jutalom nélkül. De aki megbotránkoztat egyet is e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb volna annak, ha malomkövet kötnének a nyakára, és a tengerbe dobnák. Ha a kezed megbotránkoztat, vágd le. Jobb csonkán bemenned az életre, mint két kézzel a kárhozatra jutnod, az olthatatlan tűzre. Ha a lábad megbotránkoztat, vágd le. Jobb sántán bemenned az életre, mint két lábbal a kárhozat olthatatlan tüzére kerülnöd. Ha a szemed megbotránkoztat, vájd ki. Jobb fél szemmel bemenned az Isten országába, mint két szemmel a kárhozatra jutni, ahol a férgük el nem pusztul, és a tüzük ki nem alszik.”  (Mk.  9,38-43. 45. 47-48

Krisztus nevében
Az apostolok meghívástörténetein eltűnődve észrevesszük, hogy milyen erővel ragadja meg őket Jézus személye. Azonnal elhagynak mindent, hogy hozzá csatlakozzanak és tanítványai legyenek. Vallási vágyaikat, Isten utáni vágyukat mozdítja meg az Úr, aki megérzi lelkük rezdüléseit. Hitük abból születik meg, amit az évek során megtapasztaltak mesterük személyével kapcsolatban. E Krisztus-tapasztalat lesz hitük alapja és a későbbi időkben igehirdetésük tartalma. Az apostolok és a tanítványok maguk is elcsodálkoznak azon, hogy mi mindenre képesek Jézus nevében. Amikor Jézus missziós útra küldi őket, illetve amikor mennybemenetelekor küldetést ad nekik, Jézus nevében indulnak, az ő nevében tanítanak, az ő nevében gyógyítanak. A Jézus nevében cselekvő személyek megmozdítják az emberek vallási vágyait, Isten utáni vágyukat.

Mai elmélkedésünkben idézzük fel a legfontosabb dolgokat azzal kapcsolatban, hogy milyen hatása van a Jézus nevében végzett cselekedeteknek. Nem véletlenül választjuk ezt a témát, hanem a mai vasárnap evangéliuma alapján, amelyben arról olvasunk, hogy az apostolok megtiltották valakinek, hogy Jézus nevében ördögöket, azaz gonosz lelkeket űzzön ki a megszállottakból. Amikor János apostol elmondja ezt Jézusnak, ő nem helyesli eljárásukat és ezt mondja: „Ne tiltsátok meg neki! Aki a nevemben csodát tesz, nem fog egykönnyen szidalmazni engem” (Mk 9,39). A Jézus nevében végzett csoda tehát nem az apostolok kiváltsága, hanem az Úr bárkinek megengedi, akit jó szándék vezérel.

Milyen hatása van a Jézus nevében végzett cselekedeteknek és milyen cselekedetekre gondoljunk? Elsőként az Úr jelenlétét és közösségteremtő jelenlétét kell megemlítenünk. Jézus mondta: „Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük” (Mt 18,20). A baráti összejöveteleken, a keresztény találkozókon, az ifjúsági- és családcsoportokon túl főként a szentségi közösségre gondoljunk, a szentmisére, amelyen a közös hit megvallása és az egy kenyérből, az Oltáriszentségből való részesedés teremti meg a krisztusi közösséget. A szentmisében Jézus nem csak tanítása által van jelen, hanem az Oltáriszentségben is. Nem jelképes, hanem valóságos jelenlét ez.

A Jézus nevében végzett második fontos cselekedetünk az imádság. Ezzel kapcsolatban a mi Urunk a következőt ajánlja: „Bármit kértek az én nevemben, megteszem azt, hogy az Atya megdicsőüljön” (Jn 14,13). Ne csupán kéréseink megfogalmazásakor, hanem minden imádságukban Jézus nevében forduljunk a mennyei Atyához!

Lukács evangélista részletesen beszámol a hetvenkét tanítvány küldetéséről. Nekik szóló buzdítását Jézus ezekkel a szavakkal zárja: „Aki titeket hallgat, engem hallgat” (Lk 10,16). Miként egykor a küldöttek Jézus nevében tanítottak, ugyanúgy az apostolok utódai, a püspökök és a papok az Úr nevében végzik az igehirdetés szolgálatát. Aki őket hallgatja, magát Jézust hallgatja. Az igehirdetők számára elsősorban nem magabiztosságot ad mindez, hanem alázatot, és növeli felelősségtudatukat. Szolgálatuk során mindvégig számíthatnak a Szentlélek segítségére. Az utolsó vacsorán mondta Jézus: „A Vigasztaló pedig, a Szentlélek, akit a nevemben küld az Atya, megtanít titeket mindenre és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek” (Jn 14,26).

Krisztus követőinek amellett, hogy jót tehetnek az Úr nevében, el kell viselniük a szenvedéseket és üldözéseket is. Ezzel kapcsolatban a következő figyelmeztetést mondta Jézus: „Kiszolgáltatnak benneteket a szülők, testvérek, rokonok és barátok, s némelyeket megölnek közületek. Az én nevemért mindenki gyűlölni fog benneteket” (Lk 21,16-17). A bántalmazások tehát nem személyük ellen irányulnak, hanem Isten elutasításának jele. A keresztény ember hűséges Krisztushoz, hűséges hitéhez, mert tudja, hogy ezzel biztosíthatja üdvösségét. Az eddigieket Szent Pál apostol szavaival foglalhatjuk össze: „Bármit mondtok vagy tesztek, mindent az Úr Jézus nevében tegyetek!” (Kol 3,17)

Befejezésül a Jézus nevében való fellépés árnyoldalára figyeljünk. A végső időkre vonatkozóan jelentette ki a mi Urunk: „Vigyázzatok, nehogy valaki félrevezessen benneteket! Mert sokan jönnek az én nevemben, és mondják: Én vagyok a Krisztus, és sokakat félre fognak vezetni” (Mt 24,4-5). Adja meg Isten nekünk a megkülönböztetés adományát, hogy felismerjük a hamis prófétákat és a hamis tanítókat, és ne kövessük őket! Adja meg Isten nekünk a kegyelmet, hogy felismerjük az igaz tanítókat, akik valóban Krisztust képviselik, és hallgassunk rájuk! (Horváth István Sándor)

Related Posts

Share This

Leave a Comment

You must be logged in to post a comment.