Hitünk ereje

okt 28, 2012 by

Hitünk ereje

Ezután megérkeztek Jerikóba. Amikor kiment Jerikóból tanítványaival és a nagy sokasággal, a vak Bartimeus, Tímeus fia az útfélen ült és kéregetett. Amint meghallotta, hogy a Názáreti Jézus az, elkezdett kiáltozni: „Jézus, Dávid Fia! Könyörülj rajtam!” Sokan leintették őt, hogy hallgasson. Ő azonban annál jobban kiáltozott: „Dávid Fia! Könyörülj rajtam!”  Jézus megállt és megparancsolta, hogy hívják őt eléje. Erre odahívták a vakot, ezekkel a szavakkal: „Bízzál! Kelj föl, hív téged!” Mire az ledobta a felső ruháját, felugrott és odament hozzá. Jézus megszólította és megkérdezte:”Mit akarsz, mit cselekedjek neked?”  A vak azt felelte neki:” Mester! Hogy lássak!”  Jézus erre azt mondta neki: „Menj, a hited meggyógyított téged.” Erre azonnal látni kezdett, és követte őt az úton. (Mk. 10,46-52)

Sejtjük már, hogy sokkal többről van itt szó, mint általában egy vallási tanításról. Életről van szó, amely e földi élethez képest annyira más léptékű és kimeríthetetlen, hogy beleszédül az emberi képzelet. Jézus csodái is csak ebben az összefüggésben nyerik el végső, teljes értelmüket. Ami Bartimeussal történik a mai evangéliumban, az a megromlott emberi természet következtében beállt fogyatékosság megszüntetése, amelynek csupán külső jele, kézzelfogható megnyilatkozása a visszanyert látás. A mélyben ennél sokkal több zajlik: az ember azon képességének helyreállítása, amellyel megpillantja a látható világ mögött Isten örökkévaló világát. Ezért teszek úgy, mint Bartimeus, aki, miután visszakapta szeme világát, követte Jézust, mert ő mondta: „Aki utánam jön, nem jár sötétségben, mert övé lesz az élet (az örök, romolhatatlan isteni élet) világossága.” (Barsi Balázs atya nyomán)

 * * * * *

Urunk! Te minden zaj és lárma ellenére képes voltál felfigyelni egy vak ember szavára, aki Téged „Dávid fiának” szólítva vakon is képes volt felismerni Benned a Messiást. Hitvallását azzal jutalmaztad, hogy alázatos módon megálltál, lehajoltál hozzá, s megadtad számára az áhított gyógyulást.

Uram, így közel kétezer év elteltével be kell, hogy ismerjük, mi „látók” ma is gyakran vagyunk lelki vakság elszenvedői. Ebben a hitét vesztett rohanó világban közömbösek, érzéketlenek vagyunk, elfordítjuk tekintetünket mások nyomorúságáról. Hiszem azonban, hogy Te mindenkor meghallod annak a szavát, aki hittel és bizalommal fordul Hozzád. Erősíts bennünket a hitben, hogy szemünk és szívünk a jóra megnyílva tovább vigyen a Feléd vezető úton.

„Az ÚR megnyitja a vakok szemeit, az ÚR fölegyenesíti a görnyedezőket, az ÚR szereti az igazakat.” (Zsolt. 146,8)

Related Posts

Share This

Leave a Comment

You must be logged in to post a comment.