A hit fényében

nov 18, 2012 by

A hit fényében

 “Azokban a napokban, amikor a gyötrelmek véget érnek, a Nap elsötétedik, a Hold nem ad világosságot, a csillagok lehullanak az égről, és a mindenséget összetartó erők megrendülnek. Akkor majd meglátjátok az Emberfiát, amint eljön a felhőkön, hatalommal és dicsőséggel. Szétküldi angyalait, és összegyűjti választottait a szélrózsa minden irányából, a föld szélétől az ég határáig.

Vegyetek példát a fügefáról. Amikor hajtása már zsendül és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár. Így ti is, mihelyt látjátok, hogy ezek mind bekövetkeznek, tudjátok meg, hogy közel van, már az ajtóban. Bizony mondom nektek, nem múlik el ez a nemzedék, míg mindezek be nem következnek. Az ég és föld elmúlnak, de az én szavaim nem múlnak el.” (Mk 13,24-32)

A hit fényében

A minap mesélte valaki, hogy milyen szörnyű élményben volt része. Családjukkal elhatározták, hogy az őszi iskolaszünetben felkeresnek egy magyarországi kegyhelyet. Rosszul indult a dolog, mert előző este viharos szél, rengeteg eső volt, s a rossz időjárást rossz előjelnek vették. Amikor odaértek a kegyhelyre, a gyalogos úton egy hatalmas faág torlaszolta el az utat, ami bizonyára az esti viharban szakadhatott le, alig tudták kikerülni, majdnem az árokba estek bele, úgy tudtak csak elmenni mellette. Ezt is rossz előjelnek vették, de ezt még tetőzte, hogy a templom nem volt kivilágítva, csak néhány gyertya világított, szinte teljes sötétségben botorkált ott néhány zarándok. Mindezek a dolgokat az illető úgy értékelte, hogy itt a világvége. Próbáltam megnyugtatni, de akkor előhozta, hogy a maják ősi naptára szerint december 21-én vége lesz a világnak, ő ezt elhiszi, ezek a jelek és a sok-sok természeti csapás világszerte mind azt bizonyítja, hogy hamarosan eljön a világvége.

Beszélgetésünk után két nappal kaptam valakitől egy e-mailt, amelyben beszámol az illető egy élményéről. Családjukkal elmentek egy kegyhelyre, csodálatos idő volt, mert az előző esti szél elfújta a párát, ragyogóan sütött a nap. A kegyhelyre érve meglátták, hogy egy nagy faág nehezíti a gyalogosok közlekedését az úton, ezért két nagyobb fiával mindjárt félrehúzták, felszabadították az utat. A templomba lépve félhomály, sötétség fogadta őket, de éppen abban a pillanatban gyulladt fel az összes villany. Utóbb kiderült, hogy a vihar leszakított egy vezetéket, áramszünet volt, és éppen akkor sikerült helyreállítani az áramszolgáltatást. Részt vettek a szentmisén, majd sétáltak a gyönyörű őszi erdőben, hazafelé megbeszélték, hogy adventben hogyan készülnek majd a karácsonyra, egyszóval szép élményekkel tért haza a család minden tagja. Nem tagadom, hogy bizony mosolyra fakadtam e sorokat olvasván. A két család ugyanazon a helyen, ugyanazon a napon volt, és mégis mennyire másként láttak mindent. Ugyanazok a jelek egészen más hatást gyakoroltak rájuk, más érzéseket, gondolatokat keltettek bennük.

Az egyházi év végéhez közeledvén az evangéliumban Jézus szavait olvashatjuk a végső időkről. Különleges égi jelenségekről beszél, amelyek értelme meglehetősen homályos számunkra. Mit jelenthet a nap és a hold elsötétedése? Talán egy napfogyatkozást? Vagy mit jelenthet az, hogy a csillagok lehullanak az égről? Talán az augusztusi hullócsillagokra vagy egy üstökösre gondoljunk? A „mindenséget összetartó erők megrendülése” talán földrengésekre utal? A katasztrófafilmek rajongói felkapják fejüket és elégedetten mondják: Lám, Jézus is megmondta, hogy eljön a világvége! És ennek biztosan most van az ideje, mert soha korábban nem történtek olyan nagy áradások, szélviharok és földrengések, mint korunkban. A tudósok pedig óvatosságra intenek e jelek értelmezésével kapcsolatban, és józan módon ezt mondják: Korábban is ugyanennyi természeti csapás történt, csak most a világ bármely pontjáról élő adásban nézhetjük a televízió segítségével például egy hurrikán pusztítását.

Milyen tanulságokat tudunk megfogalmazni Jézusnak a világ végső sorsáról szóló szavaival kapcsolatban? Először is azt, hogy senki ne keltsen pánikot azt állítván, hogy egy adott napon biztosan elpusztul a Föld. Másodszor: Ne higgyünk azoknak, akik azt állítják, hogy a közeljövőben biztosan bekövetkezik az egész világ pusztulása! Egyszer bekövetkezik, de ennek ideje nem ismert az ember számára. Harmadszor: Legyünk felkészültek! Ez nem azt jelenti, hogy legyen tartalék élelmiszerünk és ivóvizünk, hanem lelki éberséget jelent. Álljunk készen mindenkor arra, hogy Istennel találkozzunk! Negyedszer: Törekedjünk Krisztus örök érvényű tanításának egyre mélyebb megismerésére! Az ő tanításának fényében, a hit fényében másként látjuk a világot. 2012. december 22-én pedig másként fogjuk megítélni a rémhíreket terjesztő álprófétákat.

Uram, Jézus Krisztus! Add nekem kegyelmedet, hogy akkor is boldognak érezzem magam, ha hitem miatt szavakkal vagy cselekedetekkel bántanak! Bár a világban élek, mégsem vagyok a világé, mert egész életemmel téged akarlak szolgálni. Add nekem a hit ajándékát! Add nekem a hithez való hűség kegyelmét! Add nekem a hitben való kitartást és növekedést! Tudom, hogy hitből fakadó jócselekedeteimmel biztosíthatom üdvösségem. Tudom, hogy hitből fakadó imáimmal segíthetek másokat az üdvösség útján. Segíts, hogy tetteim és szavaim dicsőséget szerezzenek neked, aki mindenkit az örök életre hívsz. Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet! (Horváth István Sándor)

Related Posts

Share This

Leave a Comment

You must be logged in to post a comment.