A gyermeki hit

nov 25, 2012 by

A gyermeki hit

Képzeljünk magunk elé egy kis gyermeket, amint este édesanyjával imádkozik, vagy angyalinak tetsző áhítattal az első. szentáldozáshoz járul, és próbáljunk a magunk tapasztalatai, emlékei és a modern gyermek- és vallás-pszichológia világánál megfelelni arra a kérdésre, hogy mi megy végbe ennek a kisgyermeknek a lelkében. A gyermek lelkiéletét, kivált vallásosságát alapvetően jellemzi, hogy kevés benne az értelmi igény. Nincs még benne kritikai ösztön; az okság-keresés ösztöne megvan ugyan benne, a miért? elég korán megjelenik ajkán, de csak egy lépésre terjed: beéri az első szóval, amit kérdésére feleletül kap. Így aztán korlátlan hiszékenység jellemzi, mert korlátlan a bizalma azokhoz, akiktől fogalmait, tehát vallási fogalmait is kapja. Ez előtt a gyermeki tekintet előtt egybeolvad a természet és a természetfölötti világ, amint egybeolvad egy ideig a valóság és a mesevilág is. A vallási fogalmakat, személyeket, történeteket (Biblia) éppen olyan egyszerűen fogadja el, mint a mesebeli eseményeket; hogy a világot a jó Isten teremtette, – hogy karácsonykor az angyalok hozzák a karácsonyfát: ez az ő számára mind egyenrangú valóság.

Ami ezekben a dolgokban irreális, azt előbb-utóbb kiigazítja a tapasztalat és a tanulás, de az a szent bizalom, amellyel az őt körülvevő felnőttek felé fordul, döntővé válhat egész életére, az emberekhez és a vallás világához való viszonyára. Jellemző a gyermeki vallásosságra a természetfölötti és isteni dolgok antropomorf felfogása. Istent, angyalt stb. emberi módra képzel el. Nem is lehet ez másként, hiszen elképzelni a felnőtt is csak embermódra tudja ezeket az elképzelhetetlen valóságokat. A felnőtt azonban tudja, amit a gyermek nem tud, hogy ez csak emberi elképzelés, nem a tulajdonképpeni valóság.

A gyermek képzelőtehetségét nem korlátozzák a reális élet tapasztalatai, a felnőttek is ilyen emberszerű módon adják eléje a vallási motívumokat és főként a képek, amelyeket úgy szeret és amelyek a gondolkozását izgatják és irányítják, megerősítik ebben az antropomorf vallásosságban. Az Isten neki olyanféle, mint édesapja, vagy mint egy szakállas nagyapó, aki a felhők felett ül, az angyalok pedig szép fehérruhás nénik, hosszú szárnyakkal. Nem mindegy, mit adunk a kicsik kezébe. Az igényes vallásos könyvek a gyereket önmagához, másokhoz és Istenhez is közelebb viszik. „Anyu, mindig azt mondod, hogy a nagyi a mennyben van, akkor hogy-hogy örökösen a sírjához megyünk?” – kérdezi a gyerek nem egy családban. Az ilyen kérdések lehetőséget nyújtanak, hogy Istenről és a világról beszélgessünk a kicsikkel. A vallásos témájú gyermekkönyvek értékes segítségek nyújthatnak a szülőknek. Tudást közvetítenek és alkalmat adnak egy közös felfedezőúthoz.


Related Posts

Share This

Leave a Comment

You must be logged in to post a comment.