Az Úr közel, örüljünk!

dec 15, 2012 by

Az Úr közel, örüljünk!

Örüljetek az Úrban szüntelenül! Újra csak mondom, örüljetek! (Fil 4,4) – Pál apostol e szavaival kezdődik advent harmadik vasárnapjának liturgiája, a gaudete, vagyis az „öröm vasárnapjának” nevezett adventi vasárnap. Pál a hagyomány szerint római börtönében, a Trastevere negyedhez közel mondta tollba ezeket a szavakat, miközben már valószínűleg számot vetett azzal, hogy halálra fogják ítélni. Mégis örömre buzdította önmagát és a Filippiben élő keresztényeket, mert – mondja – „Az Úr közel van!”. Az ad okot az örömre, hogy az Úr eljövetele közel van.

Az örömvasárnapi liturgia megtöri az adventi idő szigorúságát. A bűnbánat lila öltözéke helyett az öröm színeibe öltöztet; az oltárt virágokkal kell díszíteni és ünnepet ülni. Az Úr ugyanis valóban közel van már. Ezért a liturgiában minden arra irányul, hogy mindannyian készségessé váljunk az Úr befogadására. Arra buzdít, hogy keljünk fel az önzés álmából és a gőg mámorából, hogy elindulhassunk Jézus felé.

Már csak néhány nap van karácsonyig, és a mi szívünk még szétszórt, egyáltalán nem áll készen erre. Azt írja Lukács evangélista, hogy az egész nép várakozott. Mindenki várta a Messiást, aki meg fogja változtatni a világot, meg fogja szabadítani az embereket az e világi szolgaságból, segíteni fogja a szegényeket, és meg fogja gyógyítani a betegeket. Ezért Galilea és Júdea minden tájáról sokan – nagy tömeg, jegyzi meg az evangélista – útra keltek, hogy felkeressék a pusztában Keresztelő Jánost.

Mi is elhagytuk házainkat, és főleg megszokott dolgainkat, hétköznapi gondolatainkat, hogy eljöjjünk és meghallgassuk Keresztelő János szavait a szent liturgiában. Ma János itt van közöttünk, és szól. Tanításában ugyanaz a változtató erő és határozottság, mint akkor a pusztában, a Jordán mentén. A tömegben, a katonákkal, a vámosokkal együtt, akik összegyűltek körülötte, mi is ott vagyunk és kérdezzük: „Mit kell tennünk?” Ez a mai kérdésünk: mit kell tennünk, hogy befogadhassuk az érkező Urat? János egyszerűen és világosan válaszol: akinek két ruhája van, az egyiket adja oda annak, akinek nincsen. S akinek van mit ennie, ugyanígy tegyen. A szeretet az első válasz a „mit tegyünk” kérdésére. A viszonzást nem kérő szeretet, a szegények szolgálata, a készség, hogy mindenkit szeressünk: ez készíti elő a szívet az Úr befogadására, aki Máté evangéliumában a szegények, a gyöngék alakját ölti. A katonákhoz és a vámosokhoz fordulva János arra buzdít, hogy ne szedjenek be többet, mint ami elő van írva, és ne zsaroljanak, ne bántsanak senkit. Egyszóval azt kéri, hogy legyenek igazságosak, adják meg egymásnak a tiszteletet. A pusztai prédikátor arra mutat rá, hogy a Messiás várása a szeretet és az igazságosság, az irgalom és a tiszteletadás, a gyengédség és az együttérzés cselekedetei által teljesedik be. Nem ezt mondja vajon Pál is a filippieknek: „Jóságos emberségeteket ismerje meg mindenki”? Az Úr eljön, leszáll majd mindannyiunk szívébe, Szentlélekkel és tűzzel fog megkeresztelni. Senki sem fogja megtartani azt, amije van, senki sem marad olyan, amilyen most. A Szentlélek fogja tágítani a szívünk falait, és szeretetének tüze vezet majd minket. 
3. advent

Related Posts

Share This

Leave a Comment

You must be logged in to post a comment.