Az Ő akarata

Már 31, 2013 by

Az Ő akarata

Jézus az Olajfák hegyén volt, a Getszemáni kertben. Elérkezett a várva-várt óra, egész életének kulcspillanata. Földre borult, és bensőséges bizalommal “Atyjának” nevezve Istent hozzá fohászkodott, hogy ne kelljen “kiinnia a kelyhet”, vagyis szenvednie és meghalnia. Azt kérte Tőle, hogy múljon el ez az óra, aztán mégis teljesen az Ő akaratára hagyatkozott: Ne az legyen, amit én akarok, hanem amit te! Jézus tudta, hogy szenvedése nem a véletlen műve, és nem is egyszerűen emberi döntések eredménye, hanem Isten terve. Az emberek ítélik el és utasítják ot vissza, de a “kehely” Isten kezéből származik. Jézus azt tanítja nekünk, hogy az Atya személyes szeretettel szeret minket, és mindannyiunkról van egy szeretet-terve. Ha hiszünk ebben a szeretetben és válaszolunk rá – ez ugyanis feltétel –, akkor Ő mindent a javunkra fordít. Jézus életében semmi sem történt véletlenül, még a szenvedés és a halál sem. Ezt követte a Feltámadás.

A Feltámadt Jézus példája fény kell, hogy legyen életünkben. Mindent, ami bekövetkezik, ami történik, vagy ami körülvesz bennünket, azt is, ami fájdalommal tölt el, tudnunk kell úgy látni, hogy az a minket szerető Isten akarata – vagy pedig megengedte, mert ezzel is szeret bennünket. Így minden értelmet nyer. Felfedezzük, hogy minden végtelenül hasznos: az is, ami érthetetlennek és abszurdnak tűnik az adott pillanatban, sőt az is, ami olyan halálos gyötrődéssel tölt el, mint amit Jézus is átélt. Az Ő akarata nem olyan, mint amilyennek sokszor gondoljuk: nem olyan elrendeltetés, amelybe bele kell nyugodnunk, különösen, ha fájdalmas; és nem is monoton cselekedetek szórványos ismétlődése életünkben. Az Ő akarata az, hogy éljünk, hogy örömmel adjunk hálát Neki az élet ajándékaiért.

Feltámadott az ÚR

Related Posts

Share This

Leave a Comment

You must be logged in to post a comment.