Kesergő [2]

A cigányzene és a magyar nóta igazi fénykora a XIX. század közepétől a XX. század közepéig tart. A reformkorban a cigányzenekarokat ott találni mind a nemzeti érzelmű arisztokrácia udvaraiban, a kisnemesi kúriákon és a polgárság által látogatott szalonokban, szórakozóhelyeken. Később a polgárság gazdasági erősödésével, a városi életforma felvirágzásával a kávéházak, vendéglők kötelező személyzetévé válnak. Az 1848–49-es szabadságharcban a muzsikus cigányok a magyar csapatokban harcolnak. A századok többségének saját cigányzenekara volt, akik természetesen nem csak az ütközetekben vettek részt, hanem zenélni is kötelesek voltak. Ekkor alakult ki a honvéd egyenruhából a cigányzenekarok hagyományos viselete: a zenekar aranysújtásos piros mellényt, a prímás pedig valamivel gazdagabb aranyozású kék mellényt visel. Ez a viselet a mai napig él.

Here is the Music Player. You need to installl flash player to show this cool thing!

Mint ahogy a Rákóczi-szabadságharc leverése után a Rákóczi-nóta és a kuruc dalok, úgy az 1848–49-es forradalom és szabadságharc bukása után a Kossuth nóta és a 1848-as honvéd-dalok aktív terjesztői voltak a cigányzenekarok. A kiegyezéssel járó politikai konszolidáció és az azt követő gazdasági fellendülés hozta meg a cigányzene és a cigányzenekarok igazi fénykorát. Kávéház, vendéglő, főúri szalon nem volt cigányzenekar nélkül. A tehetségesebb cigányzenekarok külföldön turnéznak, rendszeresen játszanak Párizs legelőkelőbb szórakozóhelyein, a Riviéra turistaparadicsomaiban, a kor nevezetes gyógyfürdő központjaiban. Eljutnak a walesi herceg és az orosz cár udvarába is. Az I. világháború, a trianoni békekötés majd pedig a nagy gazdasági világválság természetesen nem kedvezett a cigányzene műfajának sem, de a műfaj iránt még mindig elegendő igény mutatkozott.

Az akkoriban megjelenő dzsessz mellett jórészt ez volt mind a városi, mind a vidéki lakosság szórakoztató zenéje. A II. világháború után a cigányzenét és a magyar nótát a “letűnt elnyomó osztályhoz” kötötték, és politikailag nem kívánatosnak minősítették. A cigányzenészeket, pedig mint az úri osztály kiszolgálóit minden eszközzel igyekeztek ellehetetleníteni. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése után a romák forradalmi részvétele miatt sok cigányzenésznek bevonták a működési engedélyét. Ugyanakkor az 1952-ben, tehetséges roma gyerekekből alapított Rajkó Zenekar napjainkig a magyar cigányzene világszerte ismert és elismert színpadi megjelenítője. Farkas Gyula művészeti vezető és Szigeti Pál igazgató célja az volt és ez meg is valósult, hogy a zenész cigány dinasztiák örökségét megfelelő repertoár kialakításával pódiumra emelje.